Stephen Hawking az „ismeretterjesztő könyvek királya”, Agatha Christie a „krimi koronázatlan királynője” .
Mindkét „királyi fenség” az Ötös Enneagram karakter képviselője. Könyveiket olvasva egészen biztos, hogy a tartalom köti le a figyelmünket: megértjük-e vajon az ősrobbanást, vagy ki tudjuk-e a vége előtt találni, hogy ki gyilkolt a paplakban. Most azt szeretném megmutatni, mit is tudhatunk meg még, amit óhatatlanul megosztanak velünk.
Az Ötösök legfőbb törekvése, hogy minél több tudást szerezzenek meg. Egész életükben kötődnek információhoz és a tanuláshoz. Hisznek a kognitív tudás egyetemességében és hatalmában.
Gyakran a megszerzett információkat megőrzik maguknak, de ha jól vannak, akkor szívesen megosztják másokkal. Bár nem túl gyakori karakter, de munkahelyi környezetben mindenképp találkozunk velük (és persze családban is).
Stephen Hawking esetében ezen nincs mit magyarázni. Agatha Christie könyveiben viszont azt tudjuk megfigyelni, hogy mind Poirot, mind Miss Marple brilliáns elme, és az őket kihívás elé állító ’gonosz’ szintén kivételes szellemi képességekkel bír. Elképzelhetetlen, hogy bármelyik történet arról szóljon, hogy valaki, hirtelen felindulásból, agyatlanul, logikus indok nélkül belevágja valakibe a baltát.
Réges-régen, egy Ötös aktuárius (biztosításmatematikus) kollégámmal egy tananyag kapcsán hosszas vitát folytattunk arról, hogy létezhet-e olyan ember, aki nem tud kamatos kamatot számolni. Azon az állásponton volt, hogy nem, mert általános iskolában tanultuk. Bár itt értem el némi sikert, és hajlott rá, hogy esetleg tényleg van, de az már nagyon meredek volt, amikor azt mondtam, hogy lesznek olyanok, akiknek a ’felelevenítés’ is necces lesz, és simán lehet valaki jó értékesítő enélkül is. Hiába, mindenkinek megvan a saját baltás gyilkosa.
Az Ötösök a szó szoros és átvitt értelmében is szeretnek elhúzódni a világtól.
A tanulásukat, elmélkedésüket megzavarja a többiek jelenléte. Úgy érzik, kimerítik őket mások érzelmei, de legtöbbször még a jelenlétük is. Szeretnek olyan munkában kiteljesedni, ahol egyedül lehetnek. Egy szerver szobában, egy kutató laborban, bárhol, ahol ők és az információ forrás együtt vannak. Kiegyeznek egy ablaktalan irodával vagy szobával is, ha ott tuti nem zavarják őket.
Sosem lehet előre tudni (...), hogyan reagálnak az emberek. Bármilyen jól ismerjük is őket, mindig okozhatnak meglepetést.” – Stephen Hawking
Ha az ember nagyon lassú, és csak bámul, azt hiszik róla, hogy nem fogja föl a dolgokat... és az ember olykor alattomban kineveti az egész világot!. - Agatha Christie
Az emberi faj legtöbb képviselőjét felettébb visszataszítónak találom, Az érzés valószínűleg kölcsönös. – Agatha Christie
Ötösök esetében az információ megosztás a kapcsolódás tere, valamint a szeretet és tisztelet megnyilvánítása.
Poirot megtiszteli a történet szereplőit, amikor megosztja velük, hogy milyen apró jelekből mit is lehetett kitalálni. Stephen Hawking szíve mélyéből gondolja, hogy mindenki megérdemli, és mindenkinek jó, ha megismerkedik a világ mélyebb fizikai működésével. Az ő szemében az a „baltás gyilkos”, aki mondjuk mélyen hisz az asztrológiában, és csöppet sem ingatja meg az a tény, hogy mindez tudományosan nem bizonyított.
Szóval, ha Ötös kollégánk, családtagunk van, ne lepődjünk meg, ha hasonlóan viselkedik. Ha kihagyja a szociális interakciókat, illetve nem is tudja értelmezni őket, ha csak nincs benne valamiféle kognitív tanítás vagy tanulás. A tények jobban érdeklik, mint az emberek. Ha teheti, inkább olvas az emberekről, minthogy találkozzon velük. Ha valami megvan írásban, és meg lehet érteni, azt fölösleges kipróbálni. Poirot nem kísérletezik kémcsövekkel, hogy a megtudja egy méreg viselkedését. Ehelyett értelmes megoldást választ: elolvassa vagy megkérdez egy szakértőt. Szemben mondjuk Sherlock Holmes-szal, aki folyton, tapint, szagol, „álöltözik”, kísérletezik, lévén, hogy Sir Arthur Conan Doyle testtudatos karakter. Bármit is vet papírra valaki, abban mindig benne van a karaktere, hiszen azon a beépített szűrőn át látja a világot.
Szóval a huszadik század egyik legokosabb vagy talán a legokosabb emberétől, és az egyik legtermékenyebb írójától megtanulhatjuk, hogy engedjük az Ötösöket gondolkodni, élvezzük a gondolataik gyümölcsét, és ne akarjuk jobban integrálni őket, mint amennyire vágynak rá.
Kísérleti fizikusként nagyon nehéz hírnévre szert tenni. Általában egy nagy csoport tagjaként kell dolgozni egy évekig tartó kísérleten. Ezzel szemben az elméleti fizikus egyetlen délután alatt, vagy az én esetemben ágyban fekve ki tud találni valami érdekes ötletet, amelyet azután önállóan vagy egy-két kollégájával együtt papírra vet - és máris híressé válik. – Stephen Hawking
Szeretek éjszaka sétálni. Senki nem állít meg, és nem mond ostoba dolgokat, és szeretem a csillagokat is. - Agatha Christie
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
