Hihetnénk azt, hogy Elon Musk élete annyira más, hogy egyátalán nem hasonlít egyikünkére sem. Húsz év gyakorlata alapján állítom, hogy mind a belső vágya, mind a reakciói, mind a külvilággal és önmagával való viszonya pont olyan, mint a Hatos coach parnereimé vagy Hatos barátaimé.
Ashlee Vance: Elon Musk, Tesla, SpaceX és a fantasztikus jövő feltalálása
Két vallomással is tartozom elöljáróban: ezt a könyvet nem én vettem, hanem a férjem, és biztos voltam benne, hogy nem érdekel. Amikor azonban elolvastam, hogy miként zajlott az író első találkozása Musk-kal, az beszippantott: az a nyitottsággal és tisztelettel átszőtt „borzongás”, hogy a másik egy kicsit alien. Szórul szóra így hangzik a Kilences lányom egy-egy beszámolója a Hatos barátnőiről.
A Hatosok legfőbb törekvése, hogy maguk és mások számára biztonságot és kiszámíthatóságot nyújtsanak.
Attól retteg, hogy Larry Page, a Google társalapítója és vezérigazgatója talán már el is kezdte építeni a mesterséges intelligencián alapuló robothadsereget, amely elpusztíthatja az emberiséget. „Halálra aggódom magam emiatt” – bizonygatta, Musk. Az sem nyugtatta meg, hogy Padge-dzsel közeli barátok, a férfit pedig jóindulatú, a legkevésbé sem ördögi figurának tartja. Sőt bizonyos értelemben éppen ez aggasztotta. Jóhiszeműségéből fakadóan Page azt feltételezte, hogy a gépek örökre engedelmeskedni fognak nekünk. „Én nem vagyok ennyire optimista – vallotta be Musk. – Véletlenül is létrehozhat valami gonoszat.” - Ashlee Vance
A Hatosok hihetetlen inspirációt és erőt tudnak meríteni abból, hogy úgy érzik meg tudnak védeni másokat küldő bajoktól vagy a saját (bocs) hülyeségüktől. Barátaim kislánya nagyjából hatéves volt, amikor is kétéves öccsére mutatva közölte szüleivel, hogy „Ha én nem lennék, az a gyerek úgy nőne fel, hogy megeszi a kutyaszart.” A belső attitűd minden Hatosnál ugyanaz: ha én nem figyelnék, egy csomó baj megtörténne. Ezzel nincs mit tenni, és nem is kell, mert nagy dolgokra inspirál: egy kis Hatos szinte felnőtt felelősséggel vigyáz egy kétévesre, egy másik pedig napelemes szupertöltőállomásokat létesít.
Ami viszont tanulandó Musktól, hogy a megoldásokra koncentrál, és arra irányul a kommunikációja. A legtöbb általam coacholt vezető itt szokott hibát véteni. Hatos kisbarátnémat az előzőleg leírt mondatáért önmagában nem kedvelték jobban a szülei, és még csak igazat sem tudtak neki adni. Őszintén szólva tényleg nem is igaz, hogy senki más nem vette volna észre, ha a kisöccs kutyagumit készül enni, mint ahogy az is igaz, hogy számtalan kisgyerek minden gond nélkül túlélte, hogy kúszva-mászva megkóstolt ezt-azt. Musk a figyelmet a szenvedélyére és a pozitív dolgokra irányítja, és ez a titok.
„A viselkedése abban a pillanatban megváltozott, ahogy a kiállított motorhoz értünk” – idézte fel Sollitto. A bőrdzsekit és szövetnadrágot viselő Musk először bemutatta a motor jellemzőit, majd erőművészt megszégyenítő lendülettel felkapta a közel 50 kg-os fémtömeget. „Felemelte, és a két tenyere közé szorította. Csak tartotta, tartotta, közben remegett és a homlokára kiültek az izzadságcseppek. Nem az erejét akarta fitogtatni, hanem bemutatta milyen gyönyörűséges ez a termék.” Eleinte a vevők rengeteget panaszkodta a csúszások miatt, de később mintha megérezték volna a Muskból áradó szenvedélyt, és hasonlóan lelkesedni kezdtek az autóért. Csupán egy maroknyi ember kérte vissza a befizetett előleget. – Vince Sollitto, a PayPal hajdani igazgatója
Minden Hatos alapvetően (számára észrevétlenül) negatívan fogalmaz.
Ezentúl csak semmi tengeri landolás. Az űrhajókat pedig nem dobáljuk szemétbe. Hát így kell egy 21. századi űrhajónak leszállnia – jelentett ki Musk. – Csak újra feltöltjük üzemanyaggal, és máris repülhet újra. Amíg nem szokunk le arról, hogy eldobáljuk a rakétákat és az űrjárműveket, az űr nem nem lesz igazán a miénk.
Kicsit figyelmesebben megnézve ezt a lelkesítő pár mondatot: telis-tele van azzal, hogy mi a nem jó és mit ne csináljunk és mit nem érünk el. Legtöbbünknek a „Ha nem jöttök be hétvégén dolgozni, nem leszünk kész és ugrik a bónusz.” vagy „Ha nem tanulsz, nem vesznek fel, diploma nélkül pedig nehezen fogsz boldogulni” mondatok kicsit sem inspirálóak. Musk titka a kimutatott szenvedély a pozitív végkifejlet irányába. Ha valaki kevésbé vehemens, mint ő, akkor cserélgesse ki az igéket pozitívra.
A legtöbb Hatos (coaching partnereim is) küzdött/küzd azzal, hogy nem értékelik az erőfeszítéseit, és ridegebbnek tartják annál, amit ő megél.
A könyv végszava pont ezt írja le.
Úgy tűnik, szinte rögeszméjévé vált az egyre nagyobb szabású célok megfogalmazása, és képtelen megállni, hogy bejelentse például a Hyperloop vagy űrinternet tervét. Biztos vagyok abban is, hogy Musk mélyen érző ember, aki szenvedni és örülni egyaránt intenzíven képes. Meglehet, hogy ezt a tulajdonságát a környezete egyáltalán nem tapasztalja meg, mert Musk a legintenzívebben saját emberiségmegváltó küldetését éli meg, így időnként nehezen ismeri fel a körülötte lévők érzelmeit. Én azonban azt mondanám, hogy empátiája egészen sajátos képet mutat. Úgy tűnik, az egész emberi faj sorsát viseli a szívén, és közben hajlamos megfeledkezni az egyes emberek szándékairól vagy szükségleteiről. De talán éppen egy ilyen ember tudja megvalósítani az űrinternet észbontó ötletét.
Én is ezt üzenem a HatosokNAK, és a HatosokRÓL: jó tudni, hogy szenvedélyes megmentők, és ebben tudnak jól kiteljesedni. A hiper céltudatos burok mögött azonban sokkal mélyen érzőbbek, mint a látszat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
