Újabb (és egyben az utolsó) Szív-Szeretet-Image karakter következik: a NÉGYES.
Jóval-jóval ritkább karakter, mint a HÁRMAS. Amitől mégis ismerősnek érezhetjük, annak két oka is van: egyrészt nagyon erős hatást gyakorol, egészen biztosan észrevesszük akkor is, ha nem ez a célja, másrészt közel áll a magyar néplélekhez - mi is különlegesek és értelmezhetetlenek vagyunk.
Tehát akkor a NÉGYES karakter
A NÉGYEST több szakirodalomban is nevezik különcnek vagy művésznek. Önmagában egyik sem záloga annak, hogy valaki négyes legyen, viszont fordítva igaz: egy NÉGYES tuti nem lesz átlagos. Soha. Érzékeny, mély érzésű, kreatív, szenvedélyes. Legerősebb törekvése, hogy az egyediségét megőrizze, hogy „más legyen” bármi áron.
I've never seen anybody do the things you do before - Tons and I - Dance Monkey
Környezete értetlenségből gyakrabban süti rá a depressziós vagy „mániás depressziós” bélyeget, mint ahányszor ez tényleg indokolt lenne.
1. fázis - "A helyzet nehéz, de én jól vagyok"
Ebben a fázisban a NÉGYES nagyon jól éli meg a kreativitását. Intenzív, személyes érzéseit arra használja, hogy valami egyetemes jót teremtsen. Ez gyakran művészi formában ölt testet. Az érzések által kapott energiát szívesen adja át másoknak – egy festmény, dal, egyedi koreográfia, különlegesen megtervezett épület, ruhaköltemény, spiritiuális tanítás stb. képében. Ezek azonban soha nem kognitív üzenetek.
A művészetről beszélni olyan, mint táncolni az építészetről. – David Bowie
A sors furcsa játéka, hogy a jelenlegi (kicsit kifordult, megrendült) élethelyzetben egyátalán nem biztos, hogy a NÉGYES rosszul van. Fő vágya, hogy belső érzésekből élje meg identitását és önmagához hű maradjon, most nem sérül. Mivel érzékeli, hogy a legtöbb ember alapvetően fél és rosszul van, egy kis tudattalan belső hang arra biztatja, hogy legalább ő legyen más. Kedves Négyesek, ez a tulajdonságotok most hihetetlen jól jön nekünk. Chaplinhez hasonlóan meg tudjátok mutatni, hogy a helyzetet igen, de magunkat nem vesszük túl komolyan, akkor mindent könnyebb túlélni.
2. fázis - "A helyzet nehéz – nem akarom, nem szeretem, legyen már vége"
A felszínen még lehet az a mondás, hogy jól vagyok, de a mélyebb tudat már jelzi a veszteség és csalódás érzést.
Ebben a fázisban a NÉGYES elkezd attól félni, hogy senki nem veszi észre a különlegességét, senki nincs, aki megfejtené/megmentené őt. Sajnos ezekben a hetekben van esély arra, hogy tényleg kevésbé figyelünk a másikra, lefoglalnak saját félelmeink, saját nehézségeink.
A NÉGYES eleinte csak magába fordul, bezárkózik, majd jön a fásultság, kimerültség, esetleg depresszió.
MEGOLDÁS:
Onnan veszed észre, hogy ebben a fázisban vagy, hogy a környezeted (akitől tényleg nem kaptál megértést mostanában) fokozottan elkezd piszkálni azzal, hogy „Szedd össze magad”, „Semmi okod arra, hogy ...”, és elkezdenek megmentőset játszani. Kérlek ne söpörd le ezeket a próbálkozásokat, még ha a te nézőpontodból szánalmasak is. Használd figyelmeztetésnek, hogy épp besüllyedni készülsz a mostani depi-para átlagba. Emelkedj ki! Lesz ötleted, hogyan.
3. fázis – „Gyűlölöm ezt a helyzetet ( = szeretetet kell szereznem minden áron)”
Amikor saját karakterünk viselkedésformáit már a végső határig feszítettük, elmozdulunk egy másik karakter irányába. Mint az eddigiekben is írtam, ritka a teljes átbillenés, önmagában a COVID-19 még kevés hozzá.
A NÉGYES kezdi totálisan elveszteni a reményt, hogy valaki értékelje, felfedezze és megmentse. Egyre fokozódik benne a düh, elkezdi tönkretenni az életét, és erőltetett barátságba/szerelembe próbál menekülni, ahol beteges ragaszkodással és érzelmi túlfűtöttséggel igyekszik kicsikarni a szeretetet.
MEGOLDÁS
Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de abban, hogy elpazarlod és tönkreteszed az életed, ragaszkodsz egy méltatlan kapcsolathoz, nem vagy túl különleges. Az általam ismert világ jó nagy része tesz így! Az az igazi történet, mint például Müller Péteré, aki a számtalan nehézség ellenére különleges és szeretetteli utat mutat nekünk. Vagy édesapámé, akik 30 év súlyos alkoholbetegség és sikertelen elvovó után, arisztokratikus tartással, elvonó nélkül intett búcsút a betegségenk úgy, hogy utána lehetett vele bármikor inni egy pohár sört. Ha valaki, akkor te tudod mi a reménytelenség érzése, és nálad hitelesebben senki nem tudja megmutatni, hogy többek vagyunk ennél az egy érzésnél. Kapaszkodj valami szilárdba: kezdj el írni, és tedd ezt rendszeresen és következetesen, jelölj ki magadnak szabályokat, és tartsd magad hozzájuk, még ha nehéz is. Megéri, működni fog.
Ha mégsem, fuss neki újra. Ha akkor sem, akkor esetleg tedd mérlegre, hogy tényleg NÉGYES vagy-e.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
